"Ars poetica"

Egy kis "ars poetica"

Mint mindenbe, ebbe is nagyon nehéz belekezdeni. De mivel ez csak egy bevezető, alapvető tulajdonsága a következő: unalmasnak kell lennie – emellett tűnjön mégis érdekfeszítőnek és bölcsnek. Remélem, megfelelek ezen elvárásoknak J

Hobbim a fotózás. Ha valaki csak hobbiból is kezd el fotózni, akkor is ki kell mondani: „vigyázz, mert odaszokik.” Rengetegféle fotót lehet készíteni, rengeteg helyen, rengeteg állásból, rengeteg, rengeteg… Valahogy nem lettem portfólió-, sem babafotós. Bevallom, nem is baj – hisz nem ragadt meg egyik sem. Ezeken is túl, lehet épületeket, tájakat, a természetet, sőt az eget fotózni. Jól leszűkítettem a fotózás mesterségét.

Hogy kicsit is elkezdjen érdekelni a fotózás, mint hobbi, szükség volt az instagramra. (Aki nem hiszi, járjon utána!). Képeket oszthatsz meg a barátaiddal, de inkább ismerőseiddel. Követőkkel, ha úgy akarjuk. De aki nem tudhat maga mögött fotós hátteret egy „insta-profil” megszületése előtt, az nem is egy csúcsfotóval indítja ezt a hosszú utazást. Jó, persze, lehet, hogy első fotód „életed mesterműve”, az a bizonyos chef-d’œuvre, de ugye azt a kutya se látja. Kapsz 3 lájkot tegyük fel: az egyik egy közeli ismerősöd, a másik a nagymamád, a harmadik pedig éppenséggel saját magad vagy. (Csúcsnagyik!) De az is valami. De inkább csak valaminek a kezdete.

Mint minden dologban, itt is ki kell jelölni a sárgaköves utadat, elindulni valahol, s megtalálni a ONE WAY ROAD-ot, hisz a siker mögött többségében egy megfogható, követhető sorozat áll. Azaz találd meg a saját stílusod, kövess egy (vagy legalábbis kevés) útvonalat. Aztán lehet, hogy csak én gondolom így. Ha a profilod alapja a díjnyertes dinnyefotózás, akkor kikandikál 100 dinnye között a barack. Akkor válj gyümölcsfotóssá. De ott egy krumpli, ami tök jól néz ki. Na, akkor már növény. Jó, akkor a fa is belefér. A fa jól passzol ezzel az éggel. Meg ott egy kis csermely – na jó, akkor patak. És természetfotóssá váltál. De jó ez a @xyz, jók a természetfotói. De az nem dinnyefotós? Nem, az csak volt. Az csak a kezdet volt. Légy egyedi, alkoss egyedit! Ez az én fotós ars poeticám. J

Budapest, te drága

Budapest Magyarország fővárosa. Lakosainak, területének, fotósainak száma sok. Jó, a harmadik az biztos, a többi viszonyítás kérdése. Sok budapesti fotós van, és akkor még ráraknak egy lapát jó és egy lapát rossz fotóval a külföldiek is. Mérhetetlenül sok Budapestről készült fotót kellene végigböngészni, ha a legfrissebb instagram képtől el akarnánk jutni az elsőig. Ez jelent valamit. Ha eltekintünk azoktól a fotóktól, amelyeken nem/nemcsak maga a város van, akkor is óriási számot kapunk. Azaz valamivel kiérdemelte a nagyságot ez a város. Sokan jönnek hozzánk külföldről egy hétre, és sajnos sokan mennek el tőlünk külföldre – de több mint egy hétre. Utóbbiért nem a város a hunyó. A város csak áll. De mégsem. A város él. Általunk él. (Bölcs-veszély!)

Budapesten születtem, 20 éve itt telelek, tanulok, élek. Mindig is, de főképp az utóbbi 1-2 évben jobban elkezdtem értékelni ezt a várost (érthető, hogy nem 4 évesen). Több mint 10 oldalnyi téves történelmi információ egy útikönyv fényes lapjain. Parlament, Budai vár, Bazilika, Vásárcsarnok, Lánchíd. Nevezzük top 5-nek. Azért valljuk be, Budapest ennél sokkal több.

Természet. Szórakozás. Kultúra. Kockáztassunk meg egy Életérzést is.

És még mindig nem mondtam semmi nagyot. Nem hasonlítgatni kell a többi városhoz, hanem élvezni az itt töltött időt. Hisz ez a város a nem éppen múzeumkedvelők számára is tartogat valamit, még ha távolról is. „Nincs Bözsi nénink, de legalább van villamosmegállóban ordibáló emberkénk.” Bőven elég, hogy egy nevetést megeresszünk. S ráfogjuk, hogy: ez is Budapest.

Hol-hol kifulladó metró, zsúfolt 7-es busz, naplementével összeboronált hegyek, gyönyörű panorámák, múzeumok reggel-este, vicces plakátok, a Rózsadombnál magasodó romos szálló, streetfood-lehetőségek ezrei, szórakozóhelyek tömkelege, emléktáblák milliói, helyesírási hibák gyöngyszeme, történelmi maradványok, macskaköves utcák, agyonhasznált aszfaltszörnyetegek, galambok százai, hosszú és szép hidak, régi házak, modern épületek, panelrengetegek, festett tűzfalak, budapesti lakosok…

Ez mind Budapest! Hisz van miért szeretni ezt a várost. Szerencsére ez a város nem csak a turistáknak akar(t) tetszeni, hanem saját lakosainak is, sőt, minden hazainak :)

Ars poetica 2.0

Na de a lényeg, hogy kimaradjon a lényeg. Miért született/születik meg ez az oldal? A célom bemutatni Budapestet, a budapestieknek, a nem-budapestieknek, a külföldről idelátogatóknak (rövidebben, de angolul és franciául - forgatom a nagyszótárakat ezerrel). Mert lehet, hogy tudod, hol a parlament, de mi fontos még róla, mi az amit nem tudsz... Nem Wikipédia akarok lenni, az már van. (A fenébe!). Hanem, mint egy Galaxis útikalauz stopposoknak. Csak itt budapesti útikalauz lakosoknak. Nem kell mindig a János-hegyre felzakatolni október 23-án, hisz van más is ebben a városban. A terv, hogy más is lássa, amit az egyik láthat, olyan szemmel netalántán. Mert minden elkészített és kirakott kép mögött van egy történet. Na, nem egy Háború és Béke mennyiségű, de legalább egy mondat. Hisz ha megyünk valamilyen irányba, akkor okkal megyünk arra - feltételezem.

N.Z.

A bölcs gondolatok forrása: Gandhi Összes :)

A fotók saját készítésűek. Felül a XIII. kerület felülről, s minden ami mögötte van. Középen a Szabad Szabadsághíd. Alul pedig a pesti belváros hajnal 5 órai megvilágításban